Kihívások és egyéni utak az 5.z-ben: így tanultunk mi a tavaszi hetekben
Nálunk a Zenitben a tanulás nem áll meg a tankönyvek margójánál: a tavaszi hetekben az ötödikeseink konkrétan beköltöztek a középkorba. Ez az időszak az egyik legjobban várt fejezet volt, de tanárként is komoly kihívást jelentett, hiszen olyan alapvető látásmódot alakítottunk ki, amely az egész későbbi történelemértést meghatározza. Éppen ezért a hagyományos órákat háttérbe szorítottuk, és egy komplex projektbe vágtunk bele. A gyerekek két csoportban hetekig maketteket építettek: az egyiken Velence városa elevenedett meg, a másik egy profi legóvár lett. A projekt végén még bemutatókat is tartottak a gyerekek az iskola többi osztályának. Ez nem csak „kreatívkodás” volt: a matekórákon például pont ezeket az elkészült alkotásokat használtuk fel a kerület- és területmérés gyakorlásához, irodalmon középkori témákat boncolgattunk, művészetórán pedig a várfestéstől a dallamokig minden előkerült. Még egy váci középkori sétán is részt vettünk, ahol szakértő vezetésével vált kézzelfoghatóvá a múlt.
A számonkérésben is a sokoldalúság és a szabadság kap hangsúlyt nálunk a szorongás helyett. Matekból például egy kísérleti, „színkódos” témazáró dolgozatot írtak: a táblán különböző színű és nehézségű feladatok várták a gyerekeket. Bár minden szintű feladatból legalább egyet kellett választani, maguk dönthették el, hogy több kisebb, könnyebb részfeladattal gyűjtik össze pontok egy részét, vagy a nehezebb, gondolkodtatóbb 5 pontos kihívásokból vállalnak be kevesebbet. Hihetetlen volt látni azt az izgalmat és aktivitást, amit ez a lehetőség váltott ki belőlük; mindenki a saját stratégiája szerint érte el a pontjait. Ugyanezt a szabadságot kapták meg a középkor-projekt végén is: választhattak a klasszikus fogalmi dolgozat és az úgynevezett „open book” feladat között. Utóbbira nem lehetett hagyományosan készülni, minden segédeszköz használható volt, és remekül megmutatta, hogy ki mert fejest ugrani a logikai összefüggések ismeretlenjébe.
Közben persze a magyarórákon is zajlott az élet: Petőfi János vitézét és Szabó Borbála mai, szlenges átiratát párhuzamosan olvastuk el. Volt, akinek az eredeti tetszett, volt, aki a modernet imádta, és persze a kiskamaszokhoz hűen volt, aki egyiket sem – de az őszinte vélemény nálunk mindig érték maradt. A helyesírást pedig úgy gyakoroltuk, mint a testépítők: mindenki figyelte a saját „izomcsoportjai”, vagyis a helyesírási készségei fejlődését, a sikeres edzésnapokat pedig közös Kahoottal ünnepeltük meg. A ritka kivételek, amiket a felvételi feladatok oly nagyra értékelnek pl. „Feldmann-nal”, vagy „higgyetek” már nem okoznak gondot nekünk, az osztályátlag 70% fölötti.
Nagyon büszkék vagyunk az 5.z-re, mert bár néha küzdenek a kamaszodás nehézségeivel, amikor igazán el akarnak érni valamit, azt bámulatos kreativitással teszik. Jó volt látni, ahogy a matektól korábban tartók is megérkeztek a tantárgyhoz, és ahogy a közös makettépítés utáni elemzésnél kiderült: a csapatmunka során tanulták a legtöbbet – egymástól, egymásért.