Élményekkel és közös csodákkal teli, meghitt, fehér hó lepte hetek a 2.Z-ben
Hihetetlen, mennyi élmény, tanulás és öröm fér el néhány hétben! Az elmúlt időszakban egyszerre voltunk elmélyült tanulók, lelkes alkotók, kíváncsi felfedezők és igazi közösség.
A tanulás továbbra is játékosan, élményeken keresztül zajlik nálunk. Matematikaórákon egyre magabiztosabban dolgozunk a százas számkörben. Összeadunk, kivonunk, „pénztárcázunk”, váltunk és felváltunk, építjük a tízesátlépéses műveleteket. A szorzást már izgatottan várják a gyerekek, addig pedig biztos alapokat rakunk le. Az órával is megismerkedtünk, játékosan olvastuk le az időt, egymásnak adva feladatokat. Tesiórán új, komoly együttműködést igénylő fogójátékok, úszáson pedig Zoli bácsi és Peti bácsi dicséretei erősítik az önbizalmat.
Magyarórákon szólásokkal, közmondásokkal, találós kérdésekkel gazdagodott a nyelvi kincsünk, szinonimákat gyűjtöttünk, ellentétes jelentésű szavakat kerestünk, mássalhangzó-torlódásokkal „birkóztunk” és új betűket is tanultunk. Egyre természetesebb, hogy a mondatokat nagybetűvel kezdjük és változatos írásjelekkel zárjuk. Önálló mondatalkotásban sokan összetett, választékos mondatokat írtak, sőt, néhányan már saját mesét, kis könyvet is alkotnak. Ez már tényleg non plus ultra!
Az olvasás és az irodalom továbbra is a gyerekek mindennapjainak közkedvelt, szeretett részét képezi. Memoritereket tanultunk, láncmesékkel gyakoroltuk a sorrendiséget, mindemellett Tóth Krisztina és Petőfi versei által ihletett humoros, színes krétarajzokat, foghíjas önarcképeket is készítettünk. Az ismeretterjesztő szövegek feldolgozását teázással, kóstoló délutánokkal kötöttük össze. Csipkebogyóteát készítettünk, hecsedlilekvárt kóstoltunk, valódi teaházi hangulatot teremtve az irodalmi témához, ezáltal igazán közel kerülhetett egy-egy irodalmi mű a gyermekek szívéhez.
A művészet és alkotás is kiemelt szerepet kapott. Tolltartó-kütyü készült ollóval, vonalzóval, jancsiszöggel, mindemellett busó-arcok segítették az olvasott szövegek feldolgozását, továbbá makramé hálókat is csomóztunk a cinkegolyóknak, ezzel gondoskodva az éhező madarakról.
Kirándulásokban és közös élményekben sem volt hiány. Budapesten a Képező Galériában jártunk, ahol az emlékekhez való kapcsolódás volt a kiállítás fő motívuma. Vácon, a Sajdik Ferenc gyűjteményben tett mesés tárlatvezetés után a látottakat saját alkotásban formálhatták meg a gyerekek, közös versmondással fűszerezve. A Recirquel Kristály előadását is megtekintettük, ami lenyűgözött mindenkit. Kristálypalota, havas terem, varázslatos díszletek és a gravitációt legyőző mutatványok, miközben legnagyobb büszkeségünkre a gyerekek végig figyeltek egymásra, igazi csapatként mozogtak.
A könyvtárba vezető sétáink is szívmelengető emlékként élnek bennünk tovább, melyeket az úton énekelt karácsonyi dalok tették meghitté. Hazafelé, a kivilágított játszótéren töltött percek, a bújócska, közös nevetés és felszabadult játék tovább szépíti ezeket az emlékeket
Az ünnepvárás különösen szép volt, sok énekléssel és Luca-napi vásárral, ahol a gyerekek büszkén árulták és vásárolták portékáikat. Mindemellett kézműves délelőttünkön szülők és gyerekek együtt alkottak, megélve a készülődés örömét.
Az új év első heteiben a hó és a szabad játék került fókuszba. Szánkóztunk, csúsztunk, kúsztunk, hemperegtünk, játék közben pedig észrevétlenül fejlődött az egyensúlyérzék, az állóképesség, a testtudat és a szociális kompetenciák is. Jó látni, mennyire figyelnek és segítik egymást a gyerekek.
Végezetül pedig, az elmúlt hetek talán legfontosabb pillanatai, a mindennapok csendes csodái. Kedves gesztusok, bátor próbálkozások, őszinte beszélgetések, konfliktusok megoldása türelemmel és figyelemmel. Így válunk napról-napra szorosabb közösséggé.
Köszönjük a szülők támogatását, együttműködését, a sok segítséget és bizalmat!
Legyünk hálásak egymásért, közösségünkért és a gyerekeinkért! Izgatottan várjuk, milyen új élmények és felfedezések várnak még ránk!