Élményből tudás: Kalandos tavasz a 2.z osztályban
Hihetetlen, mennyi élmény, tanulás és öröm fér el néhány hétben! Az elmúlt időszakban a 2.z osztályban egyszerre voltunk elmélyült tanulók, lelkes alkotók, kíváncsi felfedezők és igazi, összetartó közösség. A tanulás nálunk továbbra is játékosan, élményeken keresztül zajlik.
Matematikaórákon egyre magabiztosabban kalandozunk a százas számkörben, és bár az órát, az időpontokat és az időtartamokat már „színes-szagos szösszenetekkel” lezártuk, máris fejest ugrottunk a szorzás és osztás világába. Igazi „lusta matekosokként” tanultuk meg, hogyan váltsuk fel az ismételt összeadást szorzásra, és eszközökkel – legóval, dobókockával, pálcikákkal – tettük kézzelfoghatóvá a bennfoglalást. Már az 5-ös, 10-es és a 2-es szorzótábla is a kisujjunkban van, sőt, a 4-es és 8-as táblát is felépítettük, miközben a műveleti sorrend „dobogósait” is megismertük. A gyakorlás nálunk még a szünetben sem áll meg: a bújócskánál vagy a vonatra várva is kettesével-ötösével számolunk, tesiórán négyesével számolva passzolgatjuk a lufikat.
Magyarórákon a nyelvi kincsünk gazdagítása mellett nagy hangsúlyt fektetünk az olvasás élvezetére. Egész hosszú meséket dolgozunk fel, és hogy a figyelem ne lankadjon, gyakran játszunk olyat, hogy szándékosan hibásan olvasok, a gyerekeknek pedig résen kell lenniük. Ez a módszer kiválóan segíti a szövegkövetést, és otthonra is szívből ajánljuk, akár a kistesók vagy a nagymamák szórakoztatására. A helyesírás rejtelmeit, a j-s és ly-as szavakat, valamint az elválasztás szabályait szójátékokkal és önellenőrzéssel sajátítjuk el. József Attila Altatóját költői képekkel illusztrálva tanultuk meg, de a közmondások bölcsességeit és a mesék dramatizálását is nagyon élvezzük, hiszen ezek észrevétlenül készítik elő a későbbi fogalmazási készséget. A tücsök és a hangya kapcsán tanultunk érvelni és kompromisszumot kötni.
A művészet és a gyakorlati élet is helyet kap az óráinkon: készítettünk vidám, lufi-orrú papírpohár bohócokat, akvarell nyuszikat és fészkelő feketerigókat is. Talán a legnagyobb büszkeségünk, hogy mindenki megtanult tűbe cérnát fűzni és gombot varrni – olyannyira, hogy viccesen már gombvarró szolgálat hirdetését tervezzük a városi csoportban.
A közösségi élmények, mint a farsangi mulatság az ötödikesek tréfás előadásával, vagy az Art-koffer titokzatos maszkjai, mind közelebb hoztak minket egymáshoz. A Kalandhéten öt állomáson bizonyítottuk ügyességünket. Egy délutáni programon az uygur és orosz kultúrából is kaptunk egy-egy varázslatos szeletet. Kirándultunk Esztergomba, a Dunamúzeumba, ahol mindent kézbe vehettünk. A királyréti kiránduláson a hegy és erdő adta szabadságban izgalmas kutatást végeztünk, rengeteg új információval gazdagodtunk. A Költészet napi büfé meglehetősen motiváló volt, rengeteg szép verssel készültek a gyerekek! A Sakk nap pedig új kapukat nyitott meg a stratégiai gondolkodás felé. Külön büszkeségünk a városi versünnep, ahol együtt drukkoltunk és nagy lelkesedéssel gratuláltunk az elnyert díjáért Zselykének, megélve az igazi közösségi összetartozást.
Végezetül pedig a mindennapok csendes csodái teszik teljessé az életünket: ahogy közösen rendbe tettük a magaságyásokat és borsót ültettünk, vagy, ahogy a gyerekek egy-egy konfliktus során türelemmel és kompromisszumra törekedve figyelnek egymásra. Hálásak vagyunk a szülők támogatásáért, a kerti munkákban nyújtott segítségért és azért a bizalomért, amellyel ránk bízzák gyermekeiket. Izgatottan várjuk, milyen új felfedezéseket tartogat még számunkra a tavasz!