Végigmegyek az iskolán és azon gondolkodom mi minden is történt az 1.z-ben októberben. Az 1.z terméből indulok, ahol ma főleg az okostáblával tanultunk, a gyerekek lekesen adták egymásnak a lehetőséget. Az ablakokban gesztenyék, tobozok. Nemcsak dekorációnak, de eszköznek is matematikára és magyarra.
A falon a már megismert betűk, számok. A gyerekek rajzai között megörökítve a zebegényi kirándulás, a séta a patakhoz (gombavadászattal és növényismerettel), az őszi szünet és a közös őszbúcsúztató halloween. Az állatkerti kirándulás csuklós trolival. Ránézek a táblánkra. Rajta a hetes, viragfelelős neve, az órarendünk, a szabályaink, a színek amiket angolon éneklünk a közös dalunkban.
A folyosóra lépve elhaladok a hónap alkotásai mellett és örülök, mert mindkét osztály művei gyönyörűek. Betérek az iskolai könyvtárunkba és eszembe jut, milyen jó volt az első alkalom a gödi könyvtárban az osztállyal, ahová most már be is vannak iratkozva. És itt alakítottak spontán zenekart is, ki-ki különböző hangszereket választva az iskola széles palettájáról.
Belépek az étkezőbe és ránézek a finom almás, csokis házi lekvárra, amit közösen főztünk be. Az egyik asztalon meglátok egy ottfelejtett halloween lámpást. A tulajdonosa denevéres szalvétával díszítette. Milyen jó is volt az almalekváros illatban együtt készíteni a lámpásokat.
Az étkezőből kilépek az udvarra. A gyerekek épp a faleveleket gereblyézik össze, mások az elültetett árvácskákat lesik, ápolják. Közben ismerős mondóka üti meg a fülemet: "Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak..." ez az októberben közösen megtanult versünk, amit most épp a színpadon ülve dúdolnak páran.
Azt hiszem jó sok mindent csináltunk októberben is. Már alig várom a következő időszakot, ahogy készülődünk majd az adventre.