Felsős diák élmények János Vitéz és a talajerózió mentén. Ötödikes diákunk írása.
Nemrég természetismeret órán talajerózió modelleket készítettünk. A kísérlet lényege az volt, hogy az iskolaudvaron megtalálható növényekkel és más dolgokkal megakadályozzuk, hogy ha a kannából vizet öntünk rá, a homok lezúduljon az általunk szintén természetes anyagokból készített domboldalról.
Három csapatban dolgoztunk, az én csapatomban ketten voltunk. Nekünk az első próbálkozásunk az volt, hogy cseréplapokból “gátakat” építettünk a “dombra”. Ezután én fűcsomókat próbáltam “ültetni” a homokba, de ez nem volt túl hatékony. Ezenkívül próbálkoztunk merevebb, nagyobb felületű mulcsdarabokkal, ezek szintén kis “gátakként” fogták fel a homokot. Apró tobozokat is mélyítettünk a földbe, ezeket szintén gyökerek szerepében “ültettük” be. Egy kis várost is építettem a domboldal alá, kerek mulcsdarabok felhasználásával.
Végül a város kb. csak 22%-át árasztotta el a talaj! A végén összegeztük a többi csapattal együtt a tanultakat: a legolcsóbb és leghatékonyabb megoldás az, ha szőlőt, gyümölcsfákat, és egyéb növényeket ültetünk a dombra. A jó mélyre menő gyökerek felfogják, merevítik a föld szerkezetét, ezáltal megakadályozva a talajeróziót. Kisebb dombra lehetne hatalmas “üvegházat” építeni, így nem esik rá az eső, és nem érik más külső hatások. Ám ezesetben, ha termelni szeretnénk valamit, meg kell oldani a mesterséges öntözést. Egy másik hatékony módszer a kínában a rizsföldeken alkalmazott teraszos megoldás. Ennek lényege, hogy kis teraszokat alakítunk ki a domboldalban, ezeken nem tud lezúdulni a föld.
Szintén az utóbbi időben olvastuk Petőfi Sándor János Vitéz és Szabó Borbála János Vitéz-kód című műveit. Felváltva olvastuk mindkettőt, bár én a János Vitéz-kódot már jó előre kiolvastam. Különösen vicces volt, amikor a János Vitéz-kódban megjelent Berti a patakparton iPhone-jával. Kedvenc pillanatom pedig az Einsteinek Benke Márton PhD szobájában, babaként! Az utolsó fejezetet az udvaron olvastuk, és jókat nevettünk rajta. Szóval nagyon ajánlom Szabó Borbála könyvét is, tényleg jó író!
